100 évvel ezelőtt egy kommunista tábornok béna béna - a sötétség terjedt a városban

Veröffentlicht:

Von:

Im August 1923 führten kommunistische Arbeiter in Berlin einen Generalstreik durch, der die gesamte Stadt lahmlegte und buchstäblich das Licht ausging. Die Aktion war gut organisiert und hatte schwerwiegende Auswirkungen auf die Stadt. Sowohl die Gaslaternen auf den Straßen als auch die elektrischen Anschlüsse in den Wohnungen wurden abgestellt, da sowohl die Gaswerke als auch die Elektrizitätswerke durch den Streik betroffen waren. Die Straßenbahnen und ein Großteil der S- und U-Bahnen fuhren nicht mehr. Der Generalstreik wurde von kommunistischen Gewerkschaften ausgerufen, die eine Reihe von Forderungen stellten, darunter einen krisensicheren Mindeststundenlohn, die Beschlagnahmung aller Lebensmittel und die sofortige Anstellung aller …
1923 augusztusában a kommunista munkavállalók általános sztrájkot hajtottak végre Berlinben, amely megbénította az egész várost, és szó szerint kiment a fényről. A kampány jól szervezett volt, és komoly hatással volt a városra. Mind az utcákon lévő gázlámpákat, mind az apartmanok elektromos csatlakozásait parkolták, mivel a sztrájk mind a gázműveket, mind a villamosenergia -munkákat érintette. A villamosok és az S- és U-Bahnen nagy része már nem hajtott. Az általános sztrájkot a kommunista szakszervezetek hirdették meg, amelyek számos igényt jelentettek, beleértve a válságbiztos minimális óránkénti bért, az összes étel elkobzását és az összes azonnali foglalkoztatását ... (Symbolbild/MB)

1923 augusztusában a kommunista munkavállalók általános sztrájkot hajtottak végre Berlinben, amely megbénította az egész várost, és szó szerint kiment a fényről. A kampány jól szervezett volt, és komoly hatással volt a városra. Mind az utcákon lévő gázlámpákat, mind az apartmanok elektromos csatlakozásait parkolták, mivel a sztrájk mind a gázműveket, mind a villamosenergia -munkákat érintette. A villamosok és az S- és U-Bahnen nagy része már nem hajtott. Az általános sztrájkot a kommunista szakszervezetek hirdették meg, amelyek számos igényt jelentettek, ideértve a válságbiztos minimális óránkénti bért, az összes élelmiszer elkobzását, valamint az összes munkanélküli és háborús érvénytelen alkalmazást. Legfontosabb igénye a Reich kormányának lemondása volt Wilhelm Cuno kancellár alatt, aki a tüntetők célja miatt a gazdasági válság kezelése miatt volt. A munkavállalók nagy sztrájkolási hajlandóságát megerősítette a katasztrofális gazdasági helyzet, amelyet egy vágó hiperinfláció kísért. Az árak olyan gyorsan emelkedtek, hogy a villamosjegy most 50 000 pontba kerül. A kormány napi milliárd pontot pumpált a Ruhr területre, amelyet a franciák katonai elfoglaltak. Az élelmiszerhiány fosztogatáshoz és nyugtalansághoz vezetett Németország egész területén. Ennek ellenére az általános sztrájk valójában Cuno kancellár lemondásához és Gustav Stresemann kinevezéséhez vezetett az új kancellárnak. A sztrájk vége ellenére a berlini élet csak egy idő után normalizált. Csak novemberben volt, amikor valutreformot hajtottak végre, és a Hitler-Putsch Münchenben kudarcot vallott, a helyzet hosszú ideig ismét megnyugodott.