Gertrud Kolmar szokatlan visszatérése: Egy költő belép a régi családi házba, amely ma egy rendőrség.

Veröffentlicht:

Von:

Die Rückkehr an den Ort der Kindheit kann für viele Menschen eine nostalgische Erfahrung sein. Doch für Gertrud Chodziesner war diese Rückkehr eine erschütternde Begegnung mit der Vergangenheit. Im Winter 1940 besuchte sie das Haus in der Ahornallee in Westend, in dem sie aufgewachsen war, nur um festzustellen, dass es nun eine Polizeistation ist. Dieser Besuch, so beschreibt es die Biografin Friederike Heimann, gleicht eher einer unwirklichen Traumszene inmitten der sich verschärfenden Verfolgung durch die Nazis. Trotzdem betrat Gertrud Kolmar, wie sie als Schriftstellerin bekannt war, das Haus und wurde vom Hausmeister höflich behandelt. Sie fand jedoch heraus, dass nichts …
A gyermekkori helyre való visszatérés sok ember számára nosztalgikus élmény lehet. De Gertrud Chodziesner számára ez a visszatérés sokkoló találkozás volt a múltval. 1940 télen meglátogatta a házat a Westend -i Ahoronallee -n, ahol felnőtt, csak hogy megtudja, hogy ez most egy rendőrség. Ez a látogatás, amelyet Friederike Heimann életrajzíró leír, inkább egy irreális álom jelenethez hasonlít a nácik szigorító üldözésének közepén. Ennek ellenére Gertrud Kolmar, mivel író néven ismerték, belépett a házba, és a gondnok udvariasan kezelte. Megállapította azonban, hogy semmi ... (Symbolbild/MB)

A gyermekkori visszatérés sok ember számára nosztalgikus élmény lehet. De Gertrud Chodziesner számára ez a visszatérés sokkoló találkozás volt a múltval. 1940 télen meglátogatta a házat a Westend -i Ahoronallee -n, ahol felnőtt, csak hogy megtudja, hogy ez most egy rendőrség. Ez a látogatás, amelyet Friederike Heimann életrajzíró leír, inkább egy irreális álom jelenethez hasonlít a nácik szigorító üldözésének közepén.

Ennek ellenére Gertrud Kolmar, mivel író néven ismerték, belépett a házba, és udvariasan bántak vele. Megállapította azonban, hogy semmi összehasonlítható az irodák és a saját szobái között. Még a felső emeleten is tartózkodott. A nővére, Hilde Wenzel levelében, aki Svájcba menekült, Gertrud Kolmar gondosan beszámolt erről a tapasztalatokról és még sok másról, amelyeket Berlinben zsidóként tapasztalt.

Maga a Biográfus 2014 -ben meglátogatta az Ahornallee -t, Gertrud Kolmar unokaöccse, Ben Chodziesnerrel, aki Ausztráliából utazott. Ben, aki életének utolsó évtizedében csak Trude nénijével találkozott, meglátogatta azokat a helyeket, amelyek fontos szerepet játszottak a Chodziesner családban: az Ahornallee, a Kurfürstendamm és a bajor negyed. Ezek az ellenőrzések és találkozók különösen érdemes elolvasni a könyvet Gertrud Kolmarról.

Friederike Heimann biográfus integrálja az életrajzot, a történetet és a pszichogeográfiát munkájába. Például leírja, hogy Gertrud Kolmar miként indult az unokatestvére, Walter Benjamin olvasásához, miután elhagyta a házat Kurfürstendamm -en. A Ku’Damm és a Meinekestrasse, olyan helyek, amelyeket most olyan üzletek vesznek fel, mint például a budapesti cipők és a Marc O’Polo divat, szintén szerepet játszanak a történelemben.

Gertrud Kolmar története azonban tragikus fordulatot vesz. 1943. március 2 -tól a Grunewald vasútállomásról deportálták és röviddel ezután meggyilkolták. Apját, akiben elmenekült, nem sokkal korábban meggyilkolták. A Memorial Gleis 17 emlékeztet erre a szörnyű deportálásra, amelyben 1758 berlini zsidót hoztak Auschwitzba.

Gertrud Kolmar új életrajzát a Suhrkamp közelében a zsidó kiadó tette közzé, és költészetének és próza részletes értelmezésein kívül betekintést nyújt a költő életébe a nemzeti szocializmus idején. Különösen a GDR -ben közzétett versek, a "A Moli szava" című cím alatt, tanúsítják a náci korszak vizsgálatát. Gertrud Kolmar története megmutatja nekünk a holokauszt összetörő hatásait és a szörnyű idő emlékezetének szükségességét.